Miről beszélek, amikor a betűről beszélek?*

Ezúttal nem az optikai szabályokról, egalizálásról, szó- és betűközökről, olvashatóságról, esztétikáról, szimmetriáról, írástömbről lesz szó.
A betűről beszélek.
A betű organizmusáról ejtsünk pár szót, mert a betű beszél, a betű lát és hall.

A betű hall! A betű legfontosabb élettani funkciója a ritmus. A betűnek belső ritmusa, így belső hallása van. Ahogyan a szív lüktető ritmusa átjárja a testet, ahogyan az univerzum rezgése ott van mindenben, úgy tükrözi vissza a betű (betűtervező) a kor érzelmi, lelki karakterét. A ritmustalan hieroglifáktól eljutottunk a magasabb rezgésszámú fonografikus írásig.

A betű lát! A lefektetett szabályrendszereken túl, ami a betű harmonikus képi kialakításánál fontos, feltétlenül számolni kell a nehezen megfogható íratlan törvényekkel is, mint a látás, lelki és érzelmi világ. Ezáltal tudja a betű elkerülni a sematizmus és a formalizmus csapdáit. Az egyénileg formált betű mindig jobban olvasható, sokkal inkább „látó”, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a kötelező szerkezeti és formai sémákat.

A betű beszél! A betű természeténél fogva beszél, de nemcsak beszél, hanem megszólal és megmozdul, irányul. Az irányulás minden esetben dinamikus azaz mozgásélménnyel jár, ez adja a betű dinamikáját. Az írás hullámzik betűről betűre. A balról jobbra irányuló mozgás megfigyelhető minden nem szimmetrikus betűben is. Az alapforma zártsága ellenére is dinamikusak a betűk. A statika és a dinamika dialektikus egysége az olvashatóság (beszéd) feltétele.


*Murakami parafrázis