Sorry, this time only in Hungarian.

– Úgy tudom némi hendikepp is az oka annak, hogy elkezdtél betűket tervezni. Mesélj erről!
– Mire gondolsz? Hogy hármas voltam írásból, mert nem ment a szépírás? Meg az olvasás is nehezemre esett. Mármint a könyvek olvasása. :-) Igen, biztosan ez is közrejátszott abban, hogy tipográfiával foglalkozom. Ezt mostanában diszlexiának hívják, de lehet, hogy csak ügyetlen voltam. Nem ment a magyar szisztéma. Ellentmond a józan észnek,hogy  az emberek írása a dőlt folyó írás és nem az, amit az iskolában tanulunk. A betűk tervezése már egy magasabb szint, mint a betűvetés. Tanulás, érdeklődés és stílusérzék dolga, milyen betűformákra, ritmusra, egyebekre vágysz. Ha revival-eket csinálsz (revival elmúlt korok betűinek, metszeteinek föltámasztása, újrarajzolása), köt a program. Minden más esetben csak az eredetiség számít, az alkotás maga.
– Mivel magyarázod azt, hogy az óceán másik felén hamarabb ismerték meg a neved betűtervezőként, mint Budapesten?
– Ez nem olyan különös. Úgy gondoltam, végre komolyan kéne venni ezt a tevékenységet. Azt mondtam, nézzük, a nagyok mit szólnak hozzá. Oda küldtem ki az első betűimet, mert itthon nem volt és most sincs forgalmazó, csak viszonteladó. Aztán fönnakadtak…
 – Mit jelent számodra az, hogy grafikusként a saját betűidet tudod használni?
– Örömöt. A másokéi is, de ha sajátot használok, még pénzt is spórolok. :-) Viszonylag kevés típust használok. Ez nem magam miatt, mint inkább a megbízók miatt van így.
– Mi inspirál a betűtervezés során?
– Egy „mi lenne, ha tudna olyat, hogy…” gondolat, vagy egy tetszetős karakter firkálgatás közben. Mindig más. Leginkább a kíváncsiság. És hogy egyre jobb (perfektebb) legyek.
– Miért fontos számodra művészként tanítani is?
– Hogy legyen utánpótlás. Először ez is kedvtelés volt, de ma már legalább olyan fontos, mint az alkotó munka. Így nagyon sok mindent pontosan kell megfogalmazzak és ez rászoktatott, hogy állandóan körüljárjak egy-egy témát, problémát.
– A sok-sok betűcsaládod közül azokra vagy a legbüszkébb amelyek “elhíresültek” felhasználásuk okán?
– Részben. Ha a Twilight sorozatra gondolsz, persze büszkeséggel tölt el a tudat, hogy talán van egy kis részem a sikerben. De nem áltatnám magam. Nagyon sokszor láttam már úgy használni a betűimet, amire álmomban sem gondoltam volna. Most jó értelemben vedd a meghökkenésem. Vannak kollégák, akiknek nincs meg az a kötődésük egy fonthoz, ami nekem igen.
Különben is egy csomó még csak a portfóliómba került be, most folyik a kínálás. És ez a lényeg: érdekes-e mások számára is az én bolondériám. Leginkább a feleségemnek tervezett Éva és a Tisza család kedves, pedig ezek még nem is híresültek el.
– Bizonyára neked is vannak kedvenc tervezőid – ki vele!
– Nem tudom, inkább fontokat szeretek. Van, aki egy “slágeres”, de van, akinek sok betűjét szeretem. Ez is változik, ahogy maga az ember is. Nyilván a legkedvesebbek, akikhez a saját betűimmel is kötődöm, a forgalmazóim. Volt egy próbálkozásunk, egy nemzetközi társaság, akikkel nagyon szívesen forgalmaztam volna együtt a betűimet, de meghiúsult. Így mindenki maradt azoknál a forgalmazóknál, akiknél eddig is megtalálható volt.
– Mit üzennél azoknak, akik most szeretnének belevetni magukat a betűtervezés szövevényes világába?
– Hogy ne féljenek, azt nem mondom, mert a fiatalabb kollégáknak, leendő kollégáknak nincs az a fajta iszonyuk, amit én éreztem a vektorokkal, egyebekkel szemben. És azt is látom, hogy nagy szeretettel rajzolgatnak, írnak mindenféle eszközzel… Hm… Talán, hogy ne adják föl az első néhány kudarc után! Vegyék komolyan magukat, mert csak akkor fogják mások is komolyan venni őket!